2010-es közgyűlés

A zentai KKT 19. ülése

Szent István szoboravatás

Bejelentkezés



ÉTEL-ITAL-SZÓRAKOZÁS

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
A ROVÁS BETŰKÉSZLET TULAJDONJOGA - Varga Csaba Nyomtatás E-mail
Írta: Rácz Szabó László   
2014. július 30. szerda, 10:47

egymas mellett a betuk

 

Csupán szemrevételezés alapján,
mi köze lehet egymáshoz a képen
látható betűkészleteknek?

 

 

 


MÁR SENKI SEM VITATJA (hiába erőlködtek egyesek), HOGY A ROVÁS IRÁSMÓD ÉS AZ AZT LÉTREHOZÓ KULTÚRA A LEGŐSIBB AZ EMBERI FEJLŐDÉSBEN.

AKIK NEM VOLTAK RÉSZEI ENNEK AZ ŐSISÉGNEK, AZOK MA ARRA KONCENTRÁLNAK, AZÉRT KÜZDENEK - minden, sok esetben erkölcstelen eszközökkel - , HOGY MEGHAMISITSÁK A NYILVÁNVALÓ IGAZSÁGOT, ÉS ELLOPJÁK EZT A SZELLEMI TULAJDONT A MAGYARI NÉPEKTŐL.
Hazugságok tömkelegét társitották ehhez az idők elűtti kultúrákhoz kötődő betűkészlethez, hogy abból csakis arra következtethetünk, nagy pánik vett erőt rajtuk, hiszen történelmi anyaggá válhata a tény, hogy a magyar a legősibb kultúra hordozója.
Nem kis gondja ez a "egyeseknek", hiszen az évszázadokon keresztül, hazugságokra épitett önhittségük omlik össze.

 

IDŐ ÉS ABC



A Demokrata 2002. augusztus 29.-i (6. évf. 35.) számának 30. oldalán vastagon szedett alcímként, s idézőjelbe foglalva ez áll: "A székely rovásírás is részben héber betűkből áll." Sajnos nem derül ki a szövegből, az idézőjel ellenére sem, hogy e szokatlan állítás mögött mennyi a valóság. Ez késztetett arra, hogy az írástörténetben nem jártas olvasóknak bemutassam, miként értékelhető ez a feldobott és mindenki agyában délibábként lebegtetve otthagyott kijelentés. Magával a cikk tartalmával nem foglalkozom.
Először is pontosítsuk az idézett kijelentés néhány szavát.

A.
AZ IDÉZETT MONDAT MEGTISZTÍTÁSA


1.
A "székely" jelző nem pontos, mi több, kirekesztő. A régi feljegyzésekben ugyanis hol
"szkíta-hun", hol "hun-székely-magyar", hol "hun-székely", hol "szkíta-hun-magyar" stb. ABC néven szerepel. Tehát logikusan "szkíta-hun-székely-magyar" ez az ABC. Ebből következően a kizárólagosan "székely" ABC-ként való meghatározása megfosztja a szkítákat, a hunokat és a magyarokat szellemi tulajdonuktól, a saját ABC-jüktől, ugyanis így törlődik az olvasók agyából az, hogy nekik is volt írásbeliségük, nem csak a székelyeknek. Igaz - mert a feljegyzések épp ezt árulják el - ugyanazzal az egyetlenegy ABC-vel írtak mindahányan.
Illett volna utalni erre!

2.
Mi az, hogy "rovásírás"?
Ezzel ugyanis csak az írásjelek rögzítési módját határozzuk meg.

A "rovásírás" pontosan ugyanolyan "nesze semmi, fogd meg jól" kifejezés, mint az "iskolai táblakrétaírás", a "lúdtollírás", a "palatáblaírás", a "nyomtatott írás", a "filctollírás", "vizelettelhóbaírás", stb. A jelzők eltűntetik a szellemi tartalmat: az írást, és az irtóeszközt, a nyomhagyás módját tolják előtérbe. Mert mit is rónak, ha éppen rónak? Betűket. Sorjában, egymás után. Azaz írtak-írnak annak rendje-módja szerint a "szkíta-hun-székely-magyar" ABC-vel, mint bárki más bármikor az ő saját ABC-jével. Másik oldaláról nézve a nyomhagyás módját: mai sírköveink vésett feliratait nézegetve azt kellene-e mondanunk, hogy mai írásunk is "rovásírás"? Hiszen sírköveinken rovott betűk vannak! (Honnan e szokás?) Egyébként ha ragaszkodunk ahhoz, hogy azonos kategóriájú fogalmak álljanak egymással szembe, vagyis ne körtét hasonlítsunk össze televízióval, akkor az idézett mondatnak így kellene hangzania: "A székely rovásírás is részben héber lúdtollírásból áll."
Érezzük, hogy itt valami nem stimmel? De ez a bakugrás az eredeti mondatban van benne.
Első lépésben tehát ekként kell módosítani az idézett mondatot: "A szkíta-hun-székelymagyar ABC is részben héber betűkből áll."


3.

De mi lehet a talányos "is" szócska mögött? Lennének tehát más ABC-k is, melyek részben héber betűkből állnak? Mivel a mondat fogalmazója nem említ más, hasonló sorsú ABC-t, azaz nem bizonyít, nem hoz példát (mint írástörténettel is foglalkozó ember, izgatottan várok akár csak egyetlenegy példát is), ezért az "is"-t már puszta óvatosságból is vegyük ki a szövegből. (Alighanem "ha lúd, legyen kövér" alapon került a mondatba, a "minél hihetetlenebb, annál hihetőbb" lélektani törvényre építve.) Az "is" hiánya amúgy sem változtatja meg a mondat eredeti ABC-nkre vonatkozó értelmét, miáltal nyugodtan mellőzhetjük a továbbiakban az "is"-t.
A kijelentés tehát így olvasandó a gondolatok zeg-zúgos útjának sarától megtisztítván: "A szkíta-hun-székely-magyar ABC részben héber betűkből áll." (Az odavetett "részben" szó is megérdemelne pár szót, de átugorhatunk rajta, mert kihullik magától is, ha eljön az ideje.)
S ezek után kezdjük el vizsgálni a mondat tartalmát.


Ha két ABC viszonyáról van szó, mi okosabbat tehetnénk annál, mint hogy összehasonlítjuk őket.


B.

A SZKÍTA-HUN-SZÉKELY-MAGYAR ABC ÉS A HÉBER ABC-VÁLTOZAT
ÖSSZEHASONLÍTÁSA


1.
Itt most már nem sokat segít a szó, mert a betű: rajz. Bármelyik ABC(-változat) pedig nem
egyéb, mint: rajzsorozat. Az ABC története tehát nem más, mint egyetlenegy rajzsorozat története. Ebből következően csak látva látván, mégpedig az időbeli változásokat (mint valóságos rajzfilmet) is látván lehet tisztázni az egyes ABC-k közötti viszonyokat. S csakis így. Ennek köszönhetően az ABC-változatok összehasonlításakor még azt sem kell tudni, milyen hangok tartoznak az egyes ABC-változatok betűihez. Tiszta rajzsorozatot kell tiszta rajzsorozattal szembeállítani, ugyanis még a leírt teljes mondatokat, szavakat is nézzük, ha olvassuk, nem? S aztán vagy felismerjük a betűket, vagy nem. Ha nem, akkor azt mondjuk, például, hogy a manóba, véletlenül török újságot vettünk.


S ezután pedig "lássuk a medvét". Íme a héber ABC:

heber betuk

                                               1. ábra.

 

Ezt a jelsorozatot más néven "kvadrát (négyzet)" ABC-nek is nevezik, mert szép betűi mintha négyzetbe lennének szorítva.


Hasonlítsuk össze a fenti jelsort az alábbi, 2. ábrán látható szkíta-hun-székely-magyar ABC-vel:

 

szkita-hun-szekely betuk

                                                                2. ábra.

 

    E jelsor csak alap jelsora a szkíta-hun-székely-magyar ABC-nek. A hozzá tartozó sok-sok állandósult ligatúrát (betűösszetételt, melyek némelyike 6-7.000 év óta biztosan megvan már) itt nem szerepeltetem, hiszen ezek is az alap ABC betűiből állnak.
Megjegyzem még, hogy az alsó sorban nem egyszerű betűk, hanem hieroglif jelek sorakoznak, melyek a szkíta-hun-székely-magyar ABC szerves tartozékai. S aligha gondolhatunk másra, mint arra, hogy egy teljeskörű hieroglif jelkészlet töredéke, maradványa ez a pár jel.

Ha mai pillanatképként összevetjük az 1. és a 2. ábrán látható ABC-ket, tévedhetetlenül megállapíthatjuk, hogy a szkíta-hun-székely-magyar ABC-ben egyetlenegy héber betű sincs.
Ha lenne, azonnal észrevennénk, miként egyetlen kínai betű is elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk: kínai étterem előtt állunk.
De ez a kijelentés nem tehető kizárólagossá, ugyanis jól tudjuk, a héber ABC betűi hosszú ideig tartó átalakulás után váltak ennyire egyedülálló formájúvá.


2.

Az alábbi ábrán a héber ABC-változat és előzményei láthatók:

egymas mellett a betuk
                                                                              3. ábra.

Alulról fölfelé haladva szemmel követhető az ősi betűk "kvadráttá" alakulása. (A
föníciai, az arámi és a héber ABC-k összevetése a szakirodalom szerinti.) Érdekes, hogy a föníciai-arámi ABC-ben több olyan jel is van, melyek ugyanannak az egyetlen betűnek a változatai. Ezért van néhány ismétlődés a legalsó sorban, melyben a megfelelő szkíta-hunszékely-magyar betűk sorakoznak összehasonlítási alapként.

A fenti ábra ékesen mutatja, hogy a héber ABC-változat semmilyen hatással sem lehetett a szkíta-hun-székely-magyar ABC-re, hanen a héber ABC lett a szkíta-hun-székely-magyar ABC-ből. Ez azzal igazolható egészen pontosan, hogy a fenti ábrán az idő alulról felfelé halad előre, s ekként pedig azt látjuk, hogy a héber ABC formavilága nem hogy közeledne, hanem éppenhogy távolodik a szkíta ABC-től. Tehát az a hír, hogy "a székely rovásírás is részben héber betűkből áll" pontosan fordítva igaz: a héber ABC a szkíta-hun-székely-magyar ABCből lett.
Azaz a héber ABC a szkíta-hun-székely-magyar ABC átvétele, másolata, pontosabban kivonata. A kivonatolás oka, a beszédben felhasznált kevesebb hang és még néhány, a beszédmód nagyon is meghatározott jellegzetessége.
Az átalakulást szemlélve csak is az mondható, hogy a héber ABC legfeljebb unokatestvére, vagy még távolabbi rokona a szkíta-hun-székely-magyar ABC-nek. De semmiképp sem "oka" annak, mert mint látjuk: csupán az utódok egyike.
A héber ABC-változatot időben jóval megelőző föníciai ABC-változat azonban csaknem azonosnak tűnik a szkíta-hun-székely-magyar ABC-vel. Erre a kapcsolatra gondolt volna az idézett mondat szerzője, csak csalafintán megfordította titkon az idő irányát, gondolván, az emberek úgysem néznek utána?
A fenti ábrából megállapíthatjuk, hogy a föníciai ABC-változat és a szkíta-hun-székelymagyar ABC teljességgel azonos egymással. Csak a föníciait kézírással írtan mutatom, a magyart pedig gépiesen rajzolva.
Ám az ábra nem árul el valamit, ami pedig igencsak döntő itt is!
A föníciai ABC ugyanis teljes egészében látható a fenti összehasonlításban, a szkíta-hunszékely-magyar ABC-nek azonban csak a felét kellett felsorakoztatni vele szemben. Ugyanis a szkíta-hun-székely-magyar ABC kétszer annyi betűt tartalmaz, mint a föníciai ABC. Ez viszont döntő különbség közöttük. Miről árulkodik ez, s miként kötődik végül is a héber ABC-változat, mint mellékág az ABC történetének fő vonulatához?
Hasonlítsunk össze egyszerre sok korabeli ABC-t, hogy tágabb összefüggéseket is felismerhessünk.


C.

RÉGI ABC-VÁLTOZATOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

 

Az alábbi régi ABC-ket úgy válogattam össze, hogy igen nagy földrajzi területet képviseljenek együttesen. S hogy az általunk megszokott betű-sorrend ne zavarja meg józan ítélőképességünket, azaz rákényszerüljünk a részletek megfigyelésére is, a megszokottól eltérő sorrendbe - ám koránt sem önkényes, hanem rajzilag logikus sorrendbe - raktam a betűket:

sok irasjel osszehasonlitasa

                                                                                                         4. ábra.

 

       Egyetlen régi ABC sem lehet egészen pontos, ugyanis régen az egyazon nyelvhez tartozó ABC-változatok városonként, sokszor kis területenként is eltértek valamennyire egymástól. Ám ha ezeket a helyi változatokat is mind bemutatnám, még meghökkentőbb lenne a fenti összehasonlítás. A változatok ugyanis kivétel nélkül a táblázaton belül maradnak, mert a felső két sortól idegen betű egyetlenegy sincs bennük. (Ezt szemléltetendő mutattam be az egyaránt ógörög nyelvet szolgáló, s egyazon korú krétai és athéni ABC-t. Hasonlítsuk csak össze őket egymással, majd mindkettőt a felső két jelsorral. A kettő együtt
világosan elárulja, hogy a felső két ABC-ből származnak, bármilyen úton-módon is.)
Megjegyzem még, hogy
1. az egyetlen ABC-n belül különböző módon ismétlődő betűket
nem jelöltem kétszer,
2. az egyiptomi démotikus ABC két különös betűjét elhagytam,
azokat, amelyek a hierartikus jelkészletből kerülhettek át, feltehetőleg fontos funkciót képviselve.
3. a "hármaskereszt" ma már hiányzik a szkíta-hun-székely-magyar ABC-ből, de
3-5.000 évvel ezelőtt még biztosan megvolt benne. (Lásd a JEL JEL JEL című könyvem 193-199. oldalain.) Ám az is lehet, hogy a föníciai hármaskereszt a kettőskereszt módosított változata. E kétség miatt nem kell új fejezetet nyitni itt, mert mindkét lehetséges változat "házon belül" van, s nekünk most elég ennyi.
4. A latin ABC bizony ilyen volt eredetileg, s
csak csodálkozni tudok, hogy ezt miért nem így tanuljuk. Például a középen kettéosztott négyzet alsó és felső vonalának elhagyásával született meg a mai "H" betűforma.


A továbbiakban az egyszerűség kedvéért a felső két sorban szereplő ABC-t "vonal fölötti", a többi ABC-t pedig "vonal alatti" ABC-nek nevezem.
A fenti ábrát szemlélve megállapíthatjuk, hogy a vonal alatti ABC-k mindannyian a vonal fölötti ABC-k rövidített (kivonatolt) változatai. Ez a törvényszerűség nehezen lenne észrevehető, ha külön-külön vizsgálnánk őket, és leginkább akkor tűnne el a vonal alatti ABC-k közötti egybeesések és különbözőségek valódi oka, ha összehasonlításuk közben nem vetnénk össze őket egyben a vonal fölötti ABC-kkel is.
A 4. ábra egészét szemlélve a
következőket állapíthatjuk meg:
     1. a vonal fölötti ABC-k egységesen igen hosszúak, a vonal
alatti ABC-k pedig egyaránt és egységesen igen rövidek (feleannyi betűt tartalmaznak.)
     2. a
vonal alatti ABC-k, s ezek egyetlenegy egyéb variációi sem tartalmaznak másféle betűt (pedig végtelen a lehetőség), csak olyant, amelyik megvan a vonal fölött is.
     3. Pusztán a fenti látvány
is elég tehát annak belátására, hogy a vonal alatti ABC-kből nem jöhettek létre a vonal fölötti ABC-k. Ez logikai szükségszerűség. Csak az lehetséges, hogy a vonal fölötti ABC-kből jöttek létre a vonal alatti ABC-változatok. (Ezt a két, vonal  fölötti ABC viszonyának tisztázása nélkül is megállapíthatjuk.)
Annak megértésére, hogy a vonal feletti ABC-k miért különböznek ennyire egyöntetűen és ilyen nagy mértékben a vonal alatti ABC-ktől, s mi titkokat sugall a köztük lévő vonal, tenni kell egy kitérőt.

 


D.

AZ ABC-VÁLTOZATOK A NYELVEK HŰ TÜKREI

 

A különböző nyelvűek eltérő számú hangot használnak fel. Ez természetes, hiszen az ember igen sokféle hangot képes kiejteni, ám e sok-sok hangnak mindig csak a töredéke kell a beszédhez. Így aztán ki így, ki úgy válogat a természet adta lehetőségek közül, vagyis az lenne az igazi meglepetés, ha mindig ugyanannyi hang és csakis ugyanazok a hangok tartoznának mindegyik nyelvhez. Ebből következően természeti törvénynek kell tekinteni azt, hogy a különböző nyelvek ABC-változatai eltérnek egymástól jelszámban is, de az azonos jelekhez tartozó hangok kisebb-nagyobb részében is.

Gósy Mária egy interjúban említ két
szélsőséges példát. Eszerint a hawaii nyelvben 14, az egyik afrikai nyelvben pedig 141 hang van. Egyiküknek tehát 14, másikuknak pedig 141 betűből álló ABC kell. A latin és a sémi nyelveknek, eltérő okból ugyan, de egyaránt rövid, 18-22-24 betűs ABC-re volt és van szükségük. (Az ABC latin változata eredetileg 18, az athéni ógörög pedig 16 betűből állt.)

Így
aztán amikor a vonal alattiak átvették a vonal felettiek ABC-jét, egyszerűen elhagyták a számukra fölösleges betűket - szükségszerűen a betűk felét. Mivel ezt nem is tehették volna összehangoltan, következőleg ki ezeket a betűket, ki azokat a betűket hagyta el. (Ezért olyan a 4. ábra, mint egy sokféleképp kitöltött lottószelvény.) Emiatt különböznek egymástól maguk a vonal alatti ABC-változatok is, és emiatt adják össze együtt a vonal fölött lévő ABC csaknem egészét. Csakhogy ebből az is következik, hogy a vonal fölötti ABC-k a régebbiek. S hogy a vonal alatti ABC-k a vonal feletti ABC-k kivonatai, s nem saját ABC-k, abból az is megállapítható, hogy a vonal alatti kultúrák a vonal feletti kultúrák utód-kultúrái. (Itt most csak azt hozom fel eme észrevétel melletti másik érvnek, hogy ha nem utód-kultúrák lennének, akkor nem vették volna át a vonal felettiek ABC-jét, hanem tovább használták volna a sajátjukat. Például a csomóírást.) Így tehát egy további, független bizonyítékot is kaptunk arra, hogy semmilyen hatással sem lehetett a szkíta-hun-székely-magyar ABC-re a héber ABC, de ennek nagyszülője, a föníciai ABC sem.

 


E.

A VONAL FELETT LÉVÕ VILÁG

 


A 4. ábrán látható vonal tehát az ABC történetében bekövetkezett nagy törésről, egykori drámai változásról árulkodik. Arról, hogy gyökeres fordulat következett be az egyszerűbb
irányába. Újfajta népek jelentek meg a történelem színpadán, s a régi kultúra bűvöletébe kerülve utánozni kezdték azt, például az írásukat. Ám, hogy a vonal alatti ABC-változatok uralkodtak el mára, a vonal fölöttiek pedig tulajdonképpen eltűntek, az azt jelzi, hogy e népek a számukra fontos szellemi kincsek átvétele közben az átadók ellen fordultak.

Pap Gábor
találó héj-mag képével élve: a héj a mag megsemmisítésére tört. Ez a hol kimondott, hol takargatott tendencia pontosan kiolvasható a fenti, 4. ábrából. S figyelmesnek kell lennünk, mert ez a játszma még ma sem ért véget. A nyelvünk, a kultúránk, s benne az eredeti, ősi ABC-nk a veszélyeztetett, a nem kívánatos, vonal fölötti világba tartozik.
S hogy mióta létezik a vonal fölötti ABC? Nos, nem tudom, senki sem tudhatja pontosan. De, hogy nagyon régóta létezik, arra egyetlen példát mutatok itt, azt, amelyet nemrég  fedeztem fel egy barlang faláról készült felvételen. E felirat nagyjából 24.000, óvatos  becsléssel 29-19.000 éves (a többi, becses ősi írásleletet lásd az említett könyvemben, vagy a honlapomon):

 

 l - betuk

                                                                                                                5. ábra.

 

      Ez a felirat a Grotte Cosquer nevű barlangban maradt fenn, melynek bejárata a jégkorszak végén mélyen a tenger alá került, búvárok fedezték fel nemrégen.
(A jobb oldali
két függőleges betűhöz tartozhat még más vonal is, de csak jó felbontású képen lehetne pontosan azonosítani őket.)
A kép a barlang honlapján is könnyen elérhető,  tanulmányozható.

Mi több, van másik felirat is ebben a barlangban, és ennek betűi is az ősi ABC-ből valók. A fenti képre vonatkozóan megjegyzem még, hogy a négy részre osztott négyzet mindig azonos a négy részre osztott körrel, általában karcolásnál, vésésnél alkalmazták a szögletes változatot, érthető okokból.
A fenti képen nem a héber ABC-változatból látunk részletet, hanem a szkíta-hun-székelymagyar ABC-ből. A kettőskereszt és a sátor alakú jel ma is a magyar címerben található.
A rendelkezésünkre álló leletek összessége alapján már elmondható, hogy az az ABC, amelyről eddig szó volt, 35-30.000 évvel ezelőtt már biztosan létezett. Keletkezése bizonnyal jóval ezelőttre tehető. Héber ABC-ről pedig csak legfeljebb 2.500 évvel ezelőttől
beszélhetünk.


F.

BEFEJEZÉS

 

Egy másik dolgozat témája lehet csak a vonal fölötti két ABC, az egyiptomi démotikus és a
szkíta-hun-székely-magyar ABC lényegileg tökéletes egybeesése fölötti merengés. Nem
részletezem tehát, csak felhívom a figyelmet itt arra, hogy nem csak abban azonosak, amit a 4. (és a 2.) ábra láttat. Aprócska, mondhatni kultúrafüggő szokásokban, apróságokban is
azonosak, de még az írásmódban is megegyeznek. Például ugyanaz az erősen nyelvfüggő
"magánhangzó ugratás" is közös jellegzetességeik közé tartozik.

Természetesen e két ABC
kapcsolatát már eleve sem kell túl bonyolultnak elképzelni, hiszen a nagyfokú hasonlóság miatt csakis háromféle összefüggés lehetséges közöttük:


1. E két ABC egy és ugyanaz az
ABC. (Mert gondoljuk csak meg: ha két ABC-t egyformának látunk, akkor nem két ABC-t látunk, hanem egyetlenegy ABC-t látunk két példányban leírva.)

2. Egyaránt egy közös elődtől származnak (a szülőjük azonos, tehát édes testvérek).

3. Egyik a másik közvetlen leszármazottja (egyik a szülő, másikuk a gyerek). Több lehetőség nincs. Ám közülük csakis a fenti 3. lehetőség esetében merül fel az a kérdés, hogy melyikük volt meg előbb. További támpontért az írásbeliség másik oldalához lehet fordulni, a számírás őstörténetéhez, mely az egyiptomi démotikus ABC-vel szemben a szkíta-hun-székely-magyar ABC ősisége felé billenti a mérleg nyelvét, mégpedig jelentős súllyal. Ez esetben pedig az egyiptomi démotikus ABC a szkíta ABC gyereke, annak egyik leszármazottja. (A számírás őstörténetéről itt már nem lehet szó, e témával kapcsolatban lásd a JEL JEL JEL című könyvem 141-155. oldalait, de még ennél is bővebb anyag található a www.csaba.varga.hu című internet honlap "Írástörténet" fejezetében.) Ha pedig ezek után még a kínai írás eredetét is figyelembe vesszük, akkor a 3. pontban megadott lehetőségről átbillen a mérleg nyelve a fenti 1. pontra, vagyis az egyetlenegy ősi ABC-re, melynek eredeti formavilága (és a hozzá tartozó többféle elmés írásmód) egyedül a ma magyarnak nevezett nyelv szolgálatában őrződött meg napjainkig. Ám ekkor a ma magyarnak mondott nyelvnek jelen kellett lennie egykor Egyiptomban. Természetesen előkerülhetnek még más leletek is, a mérleg nyelve még mozdulhat ide-oda, de a fenti 1., 2. és 3. pont bűvös köréből nem lehet kitörni.

Amennyiben egy műveltség fokmérőjének az írásbeliségét tekintjük, kijelenthetjük:


A héber ABC, írásbeliség  szkíta-hun-székely-magyar


szellemi hatásra jött létre.


A betűk, a jelkészlet története ezt cáfolhatatlanná teszi.

 

 


FÜGGELÉK:
Megfontolásra javaslok egy gondolatot, mely az előzőek olvasása közben talán már
felvetődött az olvasóban is.

Mint már említettem, az írástörténet akár természeti törvénynek is tekinthető egyik tétele szerint az azonos nyelvűek azonos jelkészlettel írnak. (Ez a tétel a betűkészletek rajzi formavilága fölött áll, s nem szól az azonos nyelvhez tartozó jelkészletek számáról.) A fenti, C. pontban leírtak alapján könnyű belátni, hogy ABC-t átvenni csak oly módon lehet, ha az átvevő átigazítja azt a saját nyelvére. S a betű még koránt sem minden, legalább ilyen körülményes az írásbeli, írásmódbeli szokások, eljárások átvétele is, s akkor még nem is beszéltünk az átvett, egyes betűformákhoz tartozó hangok és a valóban ejtett hangok
összecsiszolásáról, az egyedi jelek funkciójáról stb.
(Senki sem ír fonetikusan. Ez csak
hiedelem. Az angolok pedig éppenséggel a szóírásnál tartanak, ugyanis ritkán olvassák azt, amit látnak.)
Sok évszázados küzdelemnek néz elébe az, aki más nyelv ABC-jét átveszi. Lásd
példának a "hivatalos" mai magyar ABC és eredetije, az ősi ABC latin változata közötti viszonyt. A latin ABC-változat (és a hozzá tartozó írásmód) átigazítása a magyar nyelvhez 1.000 (1.400!) év óta zajlik, de még mindig nem lehetünk elégedettek az eredménnyel. Vagyis bármelyik ABC csak ahhoz a nyelvhez használható, amelyikhez formálódott, avagy amelyikhez kitalálták.

(Ha valaki kételkedik ebben, javaslom próbálja meg leírni az angol ABC-vel ezt a mondatot: "szunnyadj el gyönyörűségem". Az ABC-k között - bármennyire is e hitben ringatjuk magunkat - nincsen átjárás, mint ahogyan a nyelvek között sincsen.)
Mindebből következően a szkíták, a hunok, a székelyek és a magyarok akkor és csakis akkor írhattak egyaránt pontosan ugyanazzal az egyetlenegy ABC-vel, ha a szkíták és a hunok között (a székelyeket említenem sem kell) volt egy olyan meghatározó, bővérű írásbeliséggel is rendelkező réteg, amelyhez tartozók egyaránt a ma magyarnak mondott nyelvet beszélték. Mert EZ az ABC csak ehhez a nyelvhez jó. Másféle nyelvű ember semmit sem tud kezdeni vele! Ez pedig elegendő érvnek tűnik. Másodrangú kérdés e szempontból az, hogy milyen nevei vannak-voltak ennek a nyelvnek, avagy milyen neveket viseltek azok a népek, akik ezt a nyelvet beszélték. Az ABC történetének egésze arra int, hogy nem szabad belesodródni a "névmisztikába".


Varga Csaba
2002, szeptember 9